Két Lábbal Nyomd a Gázt!
(Sebestyén Miklós - The Innocents - Klaszán Sándor)

Ahogyan a tenger kavicsokat mos a parton,
ugyanaz a végzet vezeti talán a sorsom.
Ez a világ engem is darabokra szétszakít,
csak egy kő vagyok, amit a sodró ár gurít.

Amikor a reggel kitakar a sötétségből,
valaki az utcán köszön, aki ismer régről.
Csak az újságos, talán, vagy a szomszédból egy lány,
aki felnőtt fejjel „Jó napot!" kíván.

Jön az üzenet, hogy valaki szeret.
Beütöm a mobilon a választ gyorsan:
Két lábbal nyomd a gázt, valahol az úton megtalálsz,
nem tudok ígérni mást.
Ez most az életem: csupa rohanás és küzdelem.
Most megyek, várnak már rám.

Amikor az égbolt fekete virágot rajzol,
hazavisz az álom, kiragad a valóságból.
Mire hármat számolok, már a szobádban vagyok,
csak a fejem zúg, kicsit ittam, nem titok.

Jön az üzenet, hogy valaki szeret.
Beütöm a mobilon a választ gyorsan:
Két lábbal nyomd a gázt, valahol az úton megtalálsz,
nem tudok ígérni mást.
Ez most az életem: csupa rohanás és küzdelem.
Most megyek, várnak már rám.

Két lábbal nyomd a gázt, valahol az úton megtalálsz,
nem tudok ígérni mást.
Ez most az életem: csupa rohanás és küzdelem.
Most megyek, várnak már rám.
Várnak már rám!