Tiéd a Pálya

(Klaszán Sándor)

Vonat áll a síneken, leszáll néhány idegen,

varjak kárognak a mozdulatlan fákon.

Szikrát hány a vaskerék, nekilódul, megy a gép

végeláthatatlan vasútvonalon.

Megy a vonat, elvisz bárhová, bármilyen messze.

Hegyek között, völgyek között jár, zakatol egyre.

Tiéd a pálya, tiéd a pálya, tiéd a pálya,

színes fénykép, amit látsz az ablakban állva.

Végigmész a peronon, ülsz a korhadt padokon,

egyik városból a másik felé átszállsz.

Füstös régi vagonok süket csöndjét hallgatod,

tüzet kérsz, amíg az indulásra vársz.

Megy a vonat, elvisz bárhová, bármilyen messze.

Hegyek között, völgyek között jár, zakatol egyre.

Tiéd a pálya, tiéd a pálya, tiéd a pálya,

színes fénykép, amit látsz az ablakban állva.

Tiéd a pálya, tiéd a pálya, tiéd a pálya,

„Hív a vasút, vár a MÁV...”

Tiéd a pálya, tiéd a pálya, tiéd a pálya,

színes fénykép, amit látsz az ablakban állva.